központi vonal: 76/587-621

Század eleji kovácsműhely

Brossúra letöltése 

Amikor kinyitjuk a falu eredeti kovácsműhelyének közel 90 éves nyikorgó ajtaját, füstszag csapja meg az orrunkat. Bár Fekete Imre a falu határában és János bácsi Kunszálláson évtizedekkel ezelőtt patkolt utoljára lovat, a falakba és a gerendás mennyezetbe beívódott évszázados füst még nem tűnt el. Az eredeti kovácsműhelyben újra együtt találhatók a:  tölgyfa-törzsből készült henger alakú tőke, amelyen az üllőt rögzítették, az 1907-ből származó fújtató, a szintén nagyon régi tűzhely (kohó), fúrók, lópatkók, reszelők, fogók, kalapácsok, lyukasztók, matricák.

Az utolsó kunszállási patkoló kovácsok

1872-ben látta meg a napvilágot Fekete József a hajdani Majsajakabszállás mai nevén Kunszállás környékén, akinek 11 szép kort megért gyermekéből az 1920-as évek táján 3 gyermeke Mihály, Imre és János is a kovács mesterséget választotta szakmájának. Ezt követően Mihály és Imre  fiai is: ifjabb Fekete Mihály /1947-2013 / (Kecskemét) és ifjabb Fekete Imre / 1935-1983 / (Kunszállás) folytatták az ősi mesterséget. Örvendetes hogy Miska bácsi  fia Fekete Tamás /1973- / --aki édesapja mellett valamint a Kiskunfélegyházi Gépészeti Szakközépiskolában alapozta meg fémipari ismereteit --  tovább élteti Kecskeméten e szép mesterséget.



A múlt század közepéig a lópatkolás jól jövedelmező mesterség volt. Erre utal, egy magyar közmondás is: -Szurtos kovács… fényes garas-  azaz sok piszokkal jár ez a mesterség, de a kovácsnak és a családjának volt mit a tejbe aprítani.
id. Fekete Imre (Kunszállás) és testvérei Mihály (Kecskemét) és János (Kunszállás) jövedelmét kerék és szekérgyártással, illetve azok javításával is gyarapították. A mesterek általában gyógyították, ápolták is a lovakat. Kitakarították a szájukat, kihúzták a beteg fogukat, vért eresztettek belőlük, hogy csökkentsék a vérnyomást. A múlt század ötvenes éveinek közepétől, egyre ritkábban táncoltak a szikrák a kovácsműhely tűzhelyén, mert a mezőgazdaság, a közlekedés gépesítése csökkentette a ló igásállatként való használatát.  A patkolás napjainkban már azért sem olcsó, mert egy kiló kovácsszén igen drága, és négy patkó elkészítéséhez közel öt kiló szén szükséges.
Ezt a testi erőt, kézügyességet, figyelmet, türelmet igénylő mesterséget azért is választották, mert szerették az okos, tiszta hűséges lovakat. Bár a mestert és inasait néha megrugdosták, megharapták a lovak, de ezek a sérülések nem hagytak maradandó nyomokat a kezükön vagy a lábukon. Szikrák gyakran pattantak a szemükbe, de ezt egy kis kenőccsel maguk gyógyították.

Az eredeti működőképes állapotba visszaállított ősi mesterséget bemutató kovács műhely „felélesztésével” szeretnénk tisztelegni, id. Fekete Imre és id. Fekete János, valamint ifj. Fekete Imre kunszállási kovács mesterek emléke előtt, valamint ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Fekete Mihály és Fekete Tamás kovácsmestereknek, akik segítettek beavatni bennünket e méltán szép mesterség rejtelmeibe, valamint Juhász Józsefnénak, aki hosszútávra rendelkezésünkre bocsátotta az eredeti Rákóczi utcai kunszállási műhely helyiségét.

Tájak, Korok, Múzeumok – pecsételő hely

Cím: 6115 Kunszállás, Rákóczi u. 4.
Bejelentkezés: 0670 380 2265, e-mail: kovacs.imre@kunszallas.hu

 

 

 

Kunszállás Önkormányzat | Copyright © 2018. All rights reserved. | Felhasználási feltételek