központi vonal: 76/587-621

Gyöngyösi Mátyás helytörténeti múzeumŐseink hagyatéka, az élő történelem
( részletes történeti leírás a fotók után olvasható )

A gyűjtemény korhű helyszínen és minőségben nívós körülmények között kuriózumként mutatja be a régi paraszti életet, ezzel is erősítve a helyi hovatartozást és büszkeséggel tölti el a településen élőket, és az elszármazottakat is.

„Ki a múltat nem ismeri, a jövőt nem érdemli!” Áll a híres mondás a múzeum falán.

Néprajzi gyűjteményünk ápolása, gyűjtése már a 60-as években megkezdődött. Ma látható tárgyink alapjait Gyöngyösi Mátyásnak köszönhetjük, aki értékesebbnél értékesebb darabokat halmozott fel. Kezdetben a Herke-tói iskolában állítottuk ki kincseinket, viszont a Termelő Szövetkezet megszűnésével azonban számos értékes anyag tűnt el, semmisült meg (tambura, kecskeduda, lóvontatású- gabonanyomtató).  A műtárgyak megóvása érdekében, ideiglenesen a tűzoltó szertár mellett lévő épületben helyeztük el az ekkor már igen magas számra gyarapodott értékeket.  1990–ben a honvédségi raktár megvásárlásával tágasabb teret kaptunk kiállítási tárgyaink számára. 1995-ben ünnepélyes keretek között felavathattuk az akkori Múzeumunkat, melyet személyesen Göncz Árpád is megtekintett és elismerően megdicsért. Kiállítási tárgyaink felajánlásokból tevődnek össze, a lelkesedés évek múlva sem csökkent és kincseink egyre csak gyűlnek.
Egy sikeres LEADER pályázatunknak köszönhetően a régi helyéről 2010. szeptember 10-én költözött át a teljes gyűjtemény méltó körülmények közé új helyére,a névadó szülői házba. Az épület átadásán és felszentelésén jelen volt dr. Gyöngyössy Mátyás, a névadó fia is.

Tájak, Korok, Múzeumok - pecsételő hely

Cím: 6115 Kunszállás, Dózsa Gy. u. 22. A Polgármesteri Hivatal szomszédságában  
Bejelentkezés:  06-76/587-649

képek:



 

 

Gyöngyösi Mátyás Helytörténeti Gyűjtemény épületének és
kialakulásának részletes története

A korabeli tulajdoni lap szerint a Malom dűlőben e háznak, a mai Dózsa György utca 22. számúnak a telkét még szántóként 1899. december 23-án Majsa községtől a 431/59/b helyrajzi szám alatt Buki József vásárolta 200 koronáért. A telket 1905-ben megvette tőle özv. Csontos Imréné Törteli Rozália. Halála után, leánya Csontos Rozália örökölte meg édesanyjától. Csontos Rozália idős Gyöngyösi Mátyás felesége volt, így a telek meglévő tanyájuk mellé 1909. április 17-én a Gyöngyösi család birtokába kerül. 

A 2010-ben felújított lakóház az első világháború alatt, 1916-18 táján épült. Építtetői a feleség 1944-ben, a férj 1945-ben bekövetkezett haláláig laktak benne. Ezután a legidősebb fiúk Gyöngyösi Lőrinc és felesége, Kovács Mária örökölte meg. Lőrinc egy év múlva elhunyt, a házat 1952 tavaszán az évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján kártérítés nélkül állami tulajdonba vették. Megjegyzendő, hogy a tv. rendelet az ötszobásnál nagyobb lakóingatlanok kisajátításáról szólt, ez a ház kétszobás volt. A család hasonló okból 1955-ben tanyáját is elveszítette. Az épület tulajdonosa tehát a magyar állam, kezelője pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt lett. 1993-ban került a Kunszállási Önkormányzat tulajdonába. Az elmúlt közel hatvan évben különböző célokra használták az épületet. Pártházként funkcionált, de ha szükség volt rá, más célra is használták. Az ötvenes években volt az iskola tanári szobája is, 1992-94 között itt működött egy óvodai csoport, a községi könyvtárnak 1995-2008 között adott helyet.  A községi nyilvános könyvtár 2008-ban új helyére költözött, a tulajdonos önkormányzat képviselő-testületében ekkor merült fel a gondolat, hogy az 1995-ben az egykori honvédségi raktárépületben megnyitott Falumúzeumnak jobb helye lenne ezen a családi portán. 

A gyűjtemény kialakítása abban a régi falusi házban történt meg, amelyet Kunszállás "Széchenyije", dr. Gyöngyösi Mátyás- faluorvos, helytörténész- szülei építettek a múlt század elején. A fejlesztés gazdasági hatása kettős, mivel a gyűjtemény korábbi épületét más célra (a tervek szerint falusi vendégszállás vagy a közintézmények fűtését biztosító bio-gázkazán kerül benne kialakításra) lehet majd hasznosítani, másrészt pedig a költséghatékony, takarékos üzemeltetés válik elérhetővé az új anyagok beépítésével. Társadalmi hatása a gyűjtemény kulturált bemutatásával mindenképpen nőtt, hiszen az új helyen a feledésbe merült mesterségek kipróbálásával vonzóbbá válik. A gyűjtemény korhű helyszínen és minőségben nívós körülmények között kuriózumként mutatja majd be a régi paraszti életet, ezzel is erősítve a helyi hovatartozást és büszkeséggel tölti majd el a településen élőket és elszármazottakat egyaránt.

Természeti hatása pedig a helyi értékmegőrzés, jelentős falukép javítás, az eredeti állapot korhű visszaállításában jelentős. Kialakításra került az utcára néző gang bejárat éppúgy, mint az eredeti stílusú nyílászárók visszaalakítása és a pince kiszigetelése, a homlokzat korhű stukkó jellegű meszelt falas, jellegzetes arculata. Az udvar átalakítását, parkosítását követően a több mint 40 éve gyűjtött helyi szabadtéri néprajzi eszközök valósághű bemutatása is lehetővé vált, egészen addig, hogy a népi szerszámok, mesterségek helyben kipróbálhatóak lesznek a fafaragástól a szalmafonaton keresztül a kosárfonásig és a roppant látványos kovácsműhelyig. A fejlesztéssel olyan teret kívántunk kialakítani, ahol szívesen töltik szabadidejüket a helyiek és a településre látogatók. Az önkormányzatnak jó a kapcsolata a kunszállási nyugdíjas klubbal, akik 30 éve őrzik, gondozzák, gyűjtik a helyi népi értékeket. A klub az iskolával közösen programokat szervez, népszerűsíti a gyűjteményt, tárlatot vezet. A helytörténeti gyűjtemény átadására 2010-ben a Kulturális Örökség Napjai keretében került sor. A valamikori kétszobás Gyöngyösi-ház ma megújulva, kissé átalakulva, de megváltozott funkciójának megfelelve, új szépségében áll előttünk. Külső és belső sajátos jegyeivel egy múlt század eleji módos falusi családi portát látunk. A régi időkben a ház csinossága, mérete, s az udvar rendje mind-mind a gazda jómódjáról, szorgalmáról, rendszeretetéről tanúskodott.  Méreteivel, gazdagon faragott kerítésével, szellős nyitott tornácával, oszlopaival, faragott szárazkapujával, díszes bejárataival és a hófehér falaknak kitűnő vöröses kontrasztot adó ablakival, mestergerendáival. Az oromzat tagolása a 19. század második felében jellemző népi klasszicista építészet jellegzetességeit hordozza. Külön érdekesség az épület oldalához kapcsolódó nyitott tornác, a hátsó részen található kocsiszínszín, a külső lejáratú pince és a padlás, ahol 2015-ben került átadásra az új ifjúsági klub és vendégszoba, a TeleFonó.

A házba lépve szembetűnik, hogy lakótér helyett az új igény szerint kialakított helységeket rejtenek a falak. Mivel az épület a látogatók számára nyitott, állandó helytörténeti- és néprajzi gyűjteménynek ad otthont, szükségessé vált a megfelelő kiállítótér és közösségi helyiségek kialakítása.  Jelenleg két kiállító teremmel büszkélkedhetünk, de a közeljövőben felújítása után a pince és a padlástér is a múzeumi helyiséggé válik, hiszen alkalmasak lesznek további gyűjteményi tárgyak fogadására, illetve oktatási- vagy klubfoglalkozások megtartására. Mint ahogyan az épületben harmonikusan olvadnak egybe a régi és új elemek, úgy remélhetőleg az itt őrzött és bemutatásra kerülő tárgyak, tárgyi emlékek is beépülnek ismereteinkbe, hozzájárulnak gyermek és felnőtt számára a múlt teljesebb megismeréséhez, a múlt muzeális emlékeken keresztül történő szemléléséhez.



Kunszállás Önkormányzat | Copyright © 2018. All rights reserved. | Felhasználási feltételek